A gyermekhematológia szakterülete a 0-18 éves korú gyermekek veleszületett és szerzett vérképzőszervi betegségeivel, azok diagnosztikájával, ellátásával és megelőzésével foglalkozik. Gyermekkorban a jóindulatú vérképzőszervi megbetegedések lényegesen gyakrabban fordulnak elő, mint a rosszindulatú formák, ám nem lehet elégszer hangsúlyozni a szakorvosi és laborvizsgálatok fontosságát egyik esetben sem.
A vizsgálattal kapcsolatos leglényegesebb tudnivalókat dr. Rényi Imre gyermekhematológus osztja meg velünk.
Milyen esetben, problémával kell gyermekhematológushoz fordulni, miben segít?
A gyermekeket általában a háziorvos által felvetett problémák miatt küldik hematológiai vizsgálatra, fáradékonyság, ismételten jelentkező fejfájás, hasi panaszok miatt, de sok esetben visszatérő lázas állapotok, ismétlődő felső légúti tünetek, gyakori fertőző betegségek okának tisztázására.
A tünetek tehát igencsak szerteágazóak, összetettek lehetnek, nehéz megtalálni az általános és szokványos helyzeteket, éppen ezért kulcsszó a szülők, gondozók és szakemberek tudatossága: észrevenni, ha sápadtabb, étvágytalanabb, fáradékonyabb a gyermek. Szokott-e szédülni, fejfájásra, kimerültségre, rossz közérzetre panaszkodni, tapasztalható-e visszaesés az iskolai előmenetelben? Vannak-e vérzéses tünetek, például ismétlődő/elhúzódó orrvérzés?
Mi történik a konzultáció, vizsgálat során?
A legelső mindig a gyermek, ő van a középpontban, tehát ha bejön a rendelőn, egyből lássam, hogy sürgős segítséget kell-e nyújtani, vagy van idő alaposabb, lassabb kikérdezésre. A szakemberekben a gyakorlat alakítja ki azt a „csápot”, amivel mindezt felfogja, kitapogatja (például már abból is sok minden leolvasható, hogy kelletlenebbül, leverten, sápadtan lép be a rendelő ajtaján). Ha sürgős segítségre van szükség, akkor természetesen feltesszük a sürgős kérdéseket (például a gyógyszerérzékenységgel kapcsolatban), de adott esetben előfordulhat, hogy már tovább is kell küldeni ultrahangvizsgálatra, fülészetre vagy sebészhez, éppen ezért a szakterületek együttműködése is rendkívül fontos.
Ha nincs akut rosszullét, akkor van idő alaposabban beszélgetni például a következőkről: hol jártak eddig orvosnál, készült-e korábban valamilyen vizsgálat, van-e olyan eltérés, amivel eddig folyamatosan foglalkoztak, kapott-e már valamilyen gyógyszert, rendszeresen szed-e valamit, milyen családi kórelőzmények vannak?
Tehát, ha a gyermek állapota ezt megengedi, a vizsgálat a szülő kikérdezésével kezdődik. Ha azonban a gyermek valamilyen életet veszélyeztető helyzetben van, úgy a szülő kikérdezése az ellátás közben történik.
A gyermek vizsgálata általános belgyógyászati vizsgálattal kezdődik, és kiterjed az észlelt eltérések által felvetett kérdésekre. Majd a rendelkezésre álló leletek áttekintése következik.
Milyen labor-, illetve kiegészítő vizsgálatok előzhetik meg a hematológiai vizsgálatot?
A szükséges képalkotó vizsgálatok és laboratóriumi vizsgálatok elvégzésére a panaszok meghallgatása és a gyermek vizsgálata után kerül sor. Minden gyermek vizsgálata az elmondott panaszok, az elvégzett belvizsgálat után egyéni megítélés szerint történik.
Fontos lehet, hogy a beteg (illetve felnőtt kísérője) a vizsgálatra elhozza az előzetes leleteket, eredményeket, a korábbi szakorvosi véleményeket és az alkalmazott gyógyszerek listáját.
Milyen problémákat előzhet meg?
A vérképzőszervi, nyirokszervi betegségspektrum igencsak széles: a gyermekhematológus szakemberek vérszegény, vérzékeny és rosszindulatú hematológiai betegségben (leukémia, limfóma) szenvedő gyermekek ellátásával foglalkoznak. A rendszeres vizsgálat azoknál a gyermekeknél különösen fontos, akiknek a családjában már előfordult vérképzőszervi, nyirokszervi betegség.
