A felső húgyutak fertőzés a vesemedence, súlyosabb esetben a veseállomány mikroorganizmusok okozta betegségét jelenti.
Magas lázzal, nagyobb gyermekeknél derékfájással, hányingerrel, hányással jár. A betegség csecsemőkorban alattomos, nehezen diagnosztizálható. Az első napokban lehetőség szerint kórházban kezelendő kórkép hátterében sokszor húgyúti fejlődési rendellenesség áll. A felnőttkori esetektől a kezelés hossza, jellege, illetve a gyógyulás utáni kivizsgálás miatt érdemes elkülöníteni.
A gyermekkori fertőzések között a légúti, az emésztőrendszeri betegségek után a húgyúti fertőzés a harmadik helyen áll.
A húgyúti infekciók kb. 30-40 százaléknál érintettek a felsőbb húgyúti szervek. Lányoknál gyakoribb, hiszen sok esetben a rövidebb húgycsövön könnyebben feljutó baktériumok okozzák a fertőzést. A pelenkás korban nagyobb az esélye ennek a sokszor nehezen felismerhető betegségnek, a székletből a külső nemi szervek tájékára jutó nagyszámú baktérium és a csecsemők még éretlenebb immunrendszere miatt.
A gyulladás lehet ún. felszálló eredetű, amikor a kórokozó az alsóbb húgyutakból jut a húgyvezetéken keresztül a vesemedencébe, és lehet pangásos eredetű, amikor a vizelet ürülése akadályba ütközik szűkület, húgyúti kő, ritkán daganat miatt, és az áramlás lelassul. Ilyenkor a mikroorganizmusok kitapadhatnak, és könnyedén szaporodva gyulladásos reakciókat válthatnak ki. Az anatómiai eltérések komplikálttá teszik a betegséget, ilyen esetben hosszabb, akár tartós fenntartó kezelés is szóba jön, a hajlamosító rendellenesség sebészi megoldása mellett.
A kórokozók legtöbbször baktériumok, közülük a leggyakrabban a bélben, székletben normálisan is előforduló Escherichia coli (leleteken E. coli) nevű bacillus tenyészthető ki a betegek vizeletéből. Az E. coli fertőzésre való fokozott hajlam örökölhető is lehet. A baktériumok mellett vírusok és gombák is lehetnek a baj okozói, ezek azonban általában valamilyen veleszületett vagy szerzett immunrendszeri gyengeség esetén tudnak fertőzést okozni.
A tünetei, fertőzés megállapítása
Nagyobb gyermekeknél általában könnyű a diagnózis felállítása, melyet laboratóriumi vizsgálatokkal tud az orvos megerősíteni.
A felső húgyutak gyulladását egész testre jellemző, úgynevezett általános tünetek (magas láz, rossz közérzet, sápadtság, hányinger) jellemzik, míg az alsó húgyúti fertőzést általában csak helyi fájdalom és vizelési problémák kísérik. Csecsemőkorban a magas láz mellett étvágytalanságot, haspuffadást, szokatlan nyugtalanságot lehet tapasztalni, tehát ebben a korban a diagnózis felállítása nehéz. A nagyobb gyermekeknél már könnyebb a helyzet, náluk már a tünetek alapján viszonylag egyértelmű a kép, hiszen a felnőttkori esetekre is jellemző derékfájás, hányinger, magas láz a felső húgyúti fertőzés klasszikus jelei.
Az alsó húgyutak is gyulladtak lehetnek, ilyenkor természetesen a gyakoribb, fájdalmas, néha csípő érzéssel kísért vizelés is színezi a képet. A vizelet gyakran zavaros, bűzös.
Megfelelő kezelés nélkül a betegség akár életveszélyes is lehet,
éretlen vagy sérült immunrendszerű csecsemőknél, gyermekeknél a baktériumok elszaporodása előbb-utóbb szepszishez vezethet. A gyulladás még ép immunrendszer esetén is a vesemedencéről a veseállományra terjedhet, ott krónikus gyulladást, illetve szövetelhalást okozhat.
A helyes kezelés elkezdése után 2-3 nappal kezd az állapot javulni, a láz enyhül, majd megszűnik, a vizelet feltisztul. Általában egy hét kell a gyógyuláshoz, de a kezelést még legalább további egy, legtöbbször három hétig kell folytatni.
