gyermek-gasztroenterológus
Téved, aki úgy gondolja, hogy a gasztroenterológus csak a gyomor problémáival foglalkozik. Dr. Simonné Dr. Szigeti Katalin gyermekorvos és gyermek-gasztroenterológus az emésztőrendszer megbetegedéseit vizsgálva tágabb összefüggéseket elemez, hiszen ez a szakterület ennél átfogóbb és sok határterülettel van fedésben. A lendületes doktornőt – aki a 3 rendelése mellett 2 gyereket nevel – a belőle áradó segíteni akarás mellett a kutatómunka motiválja a mindennapokban.
A családban több orvos is van, tehát adta magát, hogy én is az orvosi pályát válasszam, de igazából sosem gondoltam végig, hogy ez mit is jelent. Az első benyomásom az volt, hogy az orvosok az embereknek segítenek, foglalkoznak velük és megoldják a problémáikat. Csak a segítségnyújtás és az empátia szerepe tűnt hangsúlyosnak, a rengeteg tanulást és éjszakázást akkor még nem volt az egyenlet része, pedig így kerek ez a szakma – emlékszik vissza a kezdetekre dr. Szigeti Katalin.
Orvostanhallgatóként koraszülött osztályon éjszakás nővérként dolgozott, végigjárta a szakma minden lépcsőfokát. A tizenkétórás műszakok után alvás nélkül egyetemre menni, majd vissza dolgozni a tizenkét egyszerre síró gyerek mellé. Idő kellett, míg belerázódtam. A sok tapasztalat mellett, amit ott szereztem megtanultam a szakmához szükséges alázatot is, valamint komplex képben felfedezni a pálya szépségeit. Akkor és ott határoztam el, hogy gyermekgyógyász leszek – meséli.
Gyakorlatáról, módszereiről így mesél:
Egy hasfájásnak számtalan oka lehet azon kívül is, ami a tankönyvekben szerepel, melyeket csak jól irányzott kérdésekkel és a részletes átvizsgálással tudok kideríteni. Előfordulhat, hogy a kicsinek azért fáj a pocija, mert szorong az óvodában, a tanító néni mondott neki valamit, vagy a társai bántották. Igyekszem a problémák okát kideríteni, és azok súlyosságát megállapítani, majd megfelelő magyarázatot adni. Nagyon fontosnak tartom, hogy a szülő tájékoztatására elég időt szánjak, mert csak a megfelelő felvilágosítás birtokában tudja ő is megérteni a probléma lényegét és a helyes kezelést. Felesleges idő és pénzkidobás, ha azért jön vissza, mert nem értett meg valamit. A félreértéseket és a városi legendákat igyekszem minél hamarabb eloszlatni, így nem lesz arra szüksége, hogy folyton új és új szakembereket keressen meg.
A szájüregtől a gyomron át mindent vizsgálok gasztroenterológusként, ami ezen belül van, viszont ha engem felkeresnek, a vizsgálat gondolatmenetét nem kizárólag gasztroeneterológiai oldalról közelítem meg, hanem általános gyermekgyógyászati következtetéseket igyekszek levonni.
Gyakran előforduló probléma, hogy az emberek nem tudnak különbséget tenni a tejcukor és a tejfehérje allergia között. Továbbá téves közhiedelem az is, hogy az ekcéma csak ételallergiából származhat,vagy az, hogy a lisztérzékenység biztosan kinőhető. Ezek vissza-visszatérő tévhitek, amiket rendszeresen el kell magyaráznom. Az internet hatalmas információanyagot biztosít az életmód és a táplálkozás kérdéskörében, viszont elég sűrűn lehet találkozni abszolút téves tartalommal. A milliónyi új trendről, tippről, módszerről, áltudományról nem is beszélve, amelyek nemhogy hatásosak lennének, akár árthatnak is. A rendeléseimen sok esetben találkozom ilyen megalapozatlan információkkal és „alternatív“ tapasztalatokkal, melyeket szeretnének velem igazoltatni, viszont az akadémiai orvoslás szerint elfogadott vizsgáló módszerekkel nem tudom ezeket az eredményeket alátámasztani.
A legrosszabb eset az, amikor eszerint már elkezdik diétáztatni a gyereket például gluténre, pedig orvosi szakvélemény nem igazolja, és a megváltozott táplálkozási viszonyok miatt én nem könnyen kapok reális kiindulási alapot. Ha sokszor találkozom a praxisomban egy-egy „divatos módszerrel“ kíváncsiságból előfordul, hogy kipróbálom, de a valódi problémámra sosem derítenek fényt, ellenben megannyi egyéb szörnyű értékekre, melyekre persze tudnak méregdrága pirulát ajánlani… Pedig ebből egy alapos orvosi kivizsgálás ára is kijönne.
Más életet élünk már, mint évtizedekkel ezelőtt, ez ugyanúgy igaz a gyerekekre is. Egyre több stressz éri őket. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy augusztusban és szeptemberben a betegek nagy része valamilyen szomatizációs panasszal keres fel, melyeket szegről-végről az iskola okoz. Megváltozott a táplálkozásunk is, ennek eredményeképp rengeteg fruktózbontási zavarral küzdő gyerek van. Ugyanis nemcsak a a gyümölcsökben és a zöldségekben található meg a gyümölcscukor, hanem a fruktóz-glükóz szirup néven temérdek üdítőbe és élelmiszerbe is beleteszik. Olyan termékeknek is az összetevője, amiről nem is gondolnánk, például az egészségesnek gondolt müzlinek is. A nagy mértékű túlfogyasztás megterheli a szervezet, és ez okozza a tüneteket.
Az esetek 30-40%-a pszichés eredetű. Megeshet, hogy valakiről nem derül ki az óvodában hogy diszgráfiás vagy diszlexiás, és mivel az okos gyerek IQ-ból sokáig kompenzál azzal, hogy a szóképeket felismeri. Azonban amikor az iskola harmadik osztályában már nem tudja a hosszabb szavakat, mondatokat elolvasni, ezért elöntik a frusztrációk. Ezek természetesen előbb-utóbb megjelennek fizikai tünetekben, a szülő pedig kétségbeesve rohan hozzám, hogy mi a baj a gyerekemmel, mit csinál rosszul, eddig minden rendben volt, mi változott?!
Nem igaz hogy a gyerekkel nehéz kommunikálni és nem tudják úgy elmondani a kisebb panaszokat, tüneteket, mint egy felnőtt. Ez igaz, viszont temérdek dolgot lehet látni rajtuk,a szülő pedig sok hasznos információval tud szolgálni. Az alapos kikérdezéssel sok felesleges vizsgálat megspórolható. Az összetettség miatt igyekszem követni a társszakmákat, mert érdekel, hogy gondolkodnak bizonyos témákról.
Nagy odafigyeléssel érhetők tetten a kamaszkori táplálkozási rendellenességek, az anorexia és a bulímia. Ezeknél a betegségeknél mindig a miértek a fontosak. Volt olyan 17 éves, 36 kg-os madárcsontú páciensem, aki a hobbija – valamilyen akrobatikus táncra járt – során sulykolták belé, hogy soványnak kell lennie, ezért éheztette magát. Az anorexiát és a bulímiát minél hamarabb fel kell ismerni, mert halálos kimenetelűek is lehetnek. A pszichiátrai kórképet, a testképzavart csak kőkemény és nehéz munkával lehet visszafordítani.