Cukorterheléses vizsgálat
A cukorterheléses vizsgálat fő célja, hogy felismerjük a lappangó cukorbetegséget. Hogyan zajlik ez a vizsgálat és miként készüljünk rá?
A cukorterheléses vizsgálattal elsősorban a cukorbetegség ismerhető fel, illetve az azt megelőző állapot a prediabétesz, azaz a csökkent cukortolerancia derülhet ki. Ha az evés utáni illetve az éhgyomri vércukorérték alapján felállítható a cukorbetegség diagnózisa, a terheléses vizsgálat elvégzése nem indokolt. Ez egy azonnali, a vizsgálatot megelőző vérvizsgálatából derül ki.
Ezt követően mérünk éhgyomri vércukrot vénás vérből. A gyermek testsúlyának megfelelő (ált. 75 g) glükózt tartalmazó folyadékot kell meginnia. A glükóz elfogyasztása után azt vizsgáljuk, hogyan alkalmazkodott a szervezet a nagy mennyiségű cukorhoz. Ez úgy történik, hogy megfelelő időközönként vért veszünk, rendszerint – a többszöri szúrás kellemetlenségének csökkentése miatt – branült helyezünk a vénába, így egyetlen szúrással három vérvételt végzünk.
A vizsgálatot éhgyomorra végezzük. Ne igyunk, ne együnk a vizsgálatot megelőző 8 órában, illetve vizet se igyunk már a vizsgálatot megelőző 2 órában. A rendszeres gyógyszerfogyasztásról mindenképpen tájékoztassuk a vizsgálatot végző szakembert!
Ha a vizsgálat eredménye pozitív, az orvos további vizsgálatokat rendel el a kórkép súlyosságának illetve az esetleges szövődmények felmérésére. Az eltérés súlyossága mutatja meg, mit szükséges tenni a vizsgálatot követően. Szoros megfigyelést, rendszeres vérvizsgálatot, szénhidrátszegény diétát, gyógyszeres kezelést írhatnak elő.
A gyermek- és ifjúkorban kezdődő cukorbetegség típusai:
- inzulinhiányos, 1-es típusú cukorbetegség;
- a döntően felnőttkorra jellemző, de már a tizenéves korban is fellépő, elsősorban az inzulin elválasztás-hatás zavarából kialakuló 2-es típusú cukorbetegség;
- örökletes, úgynevezett monogénes cukorbetegség.
1-es típusú cukorbetegség
Az 1-es típusú cukorbetegség úgynevezett autoimmun folyamat eredményeként jelentkező, inzulinhiányos állapot. A szervezet valamely külső környezeti tényező hatására az inzulintermelő béta-sejteket számára idegenként fogja fel, ezért kialakít e sejtek ellen egy speciális, célzott védekező mechanizmust, amelynek célja és eredménye: elpusztítani az inzulint termelő sejteket.
Az állapot kezelése kizárólag inzulin külső adagolásával történhet. Nem tagadható a betegség iránti genetikai fogékonyság, amelynek talaján érvényesülnek a környezeti tényezők aktiválási mechanizmusai. A hajlamot az 1TDM-es szülők részben örökítik. Az anyák 2–4 százalékban, az apák 4–8 százalékban (15–20 gyermekükből 1 lesz diabéteszes), ami bár fokozott kockázatot jelent, de nem ad okot a gyermekvállalás megtagadására!
A gyermek- és ifjúkori frissen felfedezett cukorbetegek 90–95 százaléka tartozik ebbe a típusba.
Tipikus jelek: a hirtelen, gyors kezdet, amely csaknem minden esetben súlyos anyagcserezavarral (ketoacidózis) jár. A beteg szérumában specifikus – a betegségre jellemző – antitestek mutathatók ki.
